This page created with Cool Page.  Click to get your own FREE copy of Cool Page!
Maci mesék ->Misi maci és a szeretet kulcsa
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy Misi Maci.
Szép családja volt: Misa mami, Misa papi és a kistestvére Misóka.
Történt egyszer, hogy a kis Misóka összerombolta Misi Maci legóvárát, melyet 3 napig épített hangya-szorgalommal és melyet gondolatban már benépesített kis lakókkal is.
Misi Maci úgy érezte az egész világ dőlt össze. Meg azt is, hogy ugyanazt a szép várat ő már nem tudja megépíteni. De a legnagyobb félelme az volt, hogy várának kis lakóit is elüldözte a rombolás.
Rohant Misa mamihoz panaszra, akinek éppen nem volt ideje meghallgatni őt, mert az esti mézpempős vacsorát készítette.
Misi Maci úgy érezte, egyedül maradt bánatával.
Előkereste óvodás ballagó tarisznyáját, belepakolt sült pogácsát, medvetejet és vándorútra indult.
Elhatározta, hogy felkeresi Misa nagyiékat és elpanaszolja nekik bánatát. De nem találta őket otthon, mert elindultak már éppen hozzájuk, hogy vigyázzanak rájuk, míg a szülők este a mézcsurgató lakógyűlésen vesznek részt.
Bánata egyre mélyült.
Továbbhaladt kedvenc iskolatársához, Csúf- Szúrós Sünihez. De őt sem találta otthon, mert épp Kerge Kanga barátjuk szülinapi buliján tartózkodott. Ez tovább keserítette állapotát, mert ő nem is tudott a partiról, tehát nem hívták meg.
Úgy érezte, teljesen egyedül maradt. Lelke keserű volt, szomorúság búja nyomta. Most már végképp világgá megy.
Ment-mendegélt a nagyvároson át, mígnem kijutott az erdő szélére.
Esteledett, szürkület borította be az erdő fényét.
Nagy lélegzetet vett és belevetette magát a rengetegbe.
Egyre sötétebb lett, a fák levelei furcsa hanggal zizegtek, a baglyok feléledtek.
Szíve megtelt félelemmel. Sohasem tapasztalt érzések kerítették hatalmukba.
Olyan érzése támadt, hogy nincs egyedül. Ez még ijesztőbbé tette amúgy is nehéz helyzetét.
Hirtelen furcsa hangra lett figyelmes. Arra fordult és meglátott egy kis manót, aki így szólt hozzá:
„Szia Misi Maci. Én a Manóka vagyok, annak a legóvárnak az egyik lakója, melyet szétrombolt a testvéred. Megteremtettél magadnak azzal, hogy rám gondoltál építés közben. Most eljöttem, hogy segítselek utadon. Ha adsz a pogácsádból, örökké barátokká leszünk.”
Misi Maci gondolkodás nélkül adott az elemózsiájából és megkérdezte:
„Hova vezet utam a sűrű rengetegen át?”
Manóka elmondta, hogy az útját egyedül kell megtalálnia, ő csak segítségére lehet ebben.
Misi Maci elmondta neki, hogy a bánat most annyira megüli szívét, hogy gondolkodni sem tud, csak éjjeli menedékre vágyik.
Manóka erre elvezette egy barlangba, ahová együtt befészkelődtek és mély álomba merültek.
Reggel madárcsicsergésre ébredtek.
Misi Maci szíve még mindig tele volt keserűséggel, úgy érezte
nem szeretik, mert nem hallgatták meg. Arra gondolt, hogy meg kell találnia a szeretet kulcsát, mellyel megnyithatja családja, barátai szívét, hogy azok mindig mellette álljanak, amikor szüksége van rájuk.
Manóka kitalálta a gondolatát és azt mondta:
„Ez már derék feladat. Csak indulj az erdő sűrűje felé rögvest. Útközben nagyon figyelj, használd minden érzékszervedet és nyisd ki a szíved, akkor további segítőkre fogsz találni.”
„Azt hogy hogy kell látni, hallani, tapintani már tudom – mondta Misi Maci – de hogy kell kinyitni a szívem?”
„Csak nézz az égre, indulj a Sarkcsillag felé, az a legfényesebb, tudni fogod mit kell tenned.” – állította határozottan Manóka.
Misi Maci mint minden nagy döntése előtt mély lélegzetet vett és nekiindult az erdő sűrűjének.
Már több órán átgyalogolt, de csak az erdő hangját hallotta.
Egyszer csak egy belső hangra lett figyelmes: „Nézz fel a nyírfára!”
Körbenézett vajon honnan jön a hang. Rájött, hogy nem kívülről, hanem belülről hallotta. Arra is rájött, hogy ő akkor most biztos kinyitotta a szívét.
Körülpillantott és a nyírfa ágai között meglátta a Fülesbaglyot.
Farkasszemet néztek, méregették egymást, végül Bagoly megszólalt.
„Rám találtál, így már tudok neked segíteni. Én is a lerombolt legóvárad lakója vagyok. Nem vesztünk el, mindig segíthetünk utadon. Minket nem lehet lerombolni, mert megteremtettél és hiszel bennünk. Tudom, hogy a szeretet kulcsát keresed. Ha adsz a pogácsádból, máris segítek.”
Megkapta.
Ekkor Bagoly folytatta:
„Indulj tovább a hársfák között, ne nézz hátra, menj addig, míg az égig érő létrához nem érsz. Ott lesz a következő segítőd, aki eligazít.”
Misi Maci elindult hát, most már tudta, hogy az égig érő létrát kell megtalálnia.
Erősen koncentrált, így nappal is látta a Sarkcsillag fényét.
Arra gondolt, nem is olyan nehéz a feladat, hisz már ki tudja nyitni a szívét a kereséshez.
Útközben megette, megitta tarisznyája tartalmát, így eljutott az égig érő létráig.
A látvány lenyűgözte. Óriási tölgyfa oldalában volt elhelyezve. Nem is tudta melyik hatalmasabb: a tölgy mérete, vagy a létra magassága, hisz mindkettő az égbe nyúlt.
De újra tanácstalanság lett úrrá rajta. Eszébe jutott Misa család, a barátai, meg hogy már biztos keresik, aggódnak érte. A félelmei miatt nem működtek érzékszervei. Mi maradt? Hát a szíve. Rájött, hogy ki kell nyitni, a belső hangra várni.
A kétségbeesés hulláma átsöpört rajta, de szíve valahogy mégis megnyugodott. Ebben a pillanatban képes volt újra hangot hallani.
„Üdvözöllek kis Misi Maci, már vártalak.”
Egy szempillantás alatt bibircsókos csúf boszi jelent meg előtte. Nagyon megijedt, de a boszorka így szólt hozzá:
„Most még csúnyának látsz. Küzd le undorod, gondolj erősen arra, hogy segíteni foglak. Ha ezt megteszed, aranyhajú tündérlánnyá válok neked.”
Misi Maci remegett félelmében, szíve kalapált, lélegzete elakadt.
Becsukta szemét, s ekkor eszébe jutott Manóka tanácsa: „Nyisd ki a szíved” Csak erre gondolt.
Egy kis idő múlva rosszulléte alábbhagyott, nyugalom töltötte el. Újra kinyitotta a szemét és egy csodaszép Tündérlányt látott maga mellett, aki azt mondta neki:
„Ügyes vagy, rájöttél arra, hogy ne ítélj első látásra, érezd meg a segítő szándékot. Leküzdötted félelmedet, ezzel engem is segítettél abban, hogy mindig veled tudjak maradni. Nekem már nem kell pogácsa, de neked sem, más táplál minket. Itt nincs félelem, sem harag. Itt nem gondoljuk, hogy senki sem szeret minket.
Én is a te legóváradból vagyok, általad megteremtve, a te Őrangyalod, Klotisz. Ha küzdelmek árán eljutottál hozzám, már nem érhet semmi baj.
Még nem kell megmásznod az égig érő létrát, egyelőre teljesítetted feladatod, eljutottál hozzám.
Szeretlek, mint ahogy a családod és a barátaid is.”
A szépséges Klotisz szavait Misi Maci mély átéléssel hallgatta, szíve megtelt bizalommal, szeretettel.
Azért megkérdezte égi kísérőjét: „Miért nem hallgattak meg, miért nem figyeltek rám, és miért nem találtam otthon senkit?”
Az Őrangyal szárnyaival megsimogatta és vigasztalta:
„Te mindent egyszerre, azonnal akartál. Azt akartad, hogy mindenki a te bajoddal foglalkozzon. Nem vetted figyelembe a többiek érzéseit:
Misa mami nektek akart örömet szerezni a közös vacsorával mielőtt elmennek a gyűlésre, ezért kapkodott kicsit. Nagyiék gyorsan igyekeztek hozzátok, ezért kerülted el őket. A barátaid neked is küldtek szülinapi meghívót, de a posta késve érkezett. Misóka pedig vacsora közben akarta neked elmondani, mennyire sajnálja a várad szétrombolását. Meg azt, hogy csak arra volt dühös, hogy nem engedted neki, hogy veled együtt építhesse.
Tudod, nem mindig várhatjuk el, hogy bajainkkal azonnal foglalkozzanak, a többiek érzéseit is figyelembe kell venni.
A szeretet kulcsa tehát nem más, mint a hit, hogy minden körülmények között szeretnek és szeretünk téged. És hogy mindenki megtalálhat bennünket a bajában, aki megtanul másképp is érezni, másokra is figyelni, épp ahogy most te. ”
Misi Maci mélyen elgondolkodva hallgatta Klotisz angyal szavait és menten hiányozni kezdett neki rég nem látott családja, barátai.
„Én nagyon szeretem őket és akkor ők is engem.” – rebegte maradék erejével Misi Maci az angyalkájának.
„Hát persze, és többé ne kételkedj!” – volt a válasz.
Ezután az Őrangyal szárnyaiba burkolta Misi Macit és nyomban visszarepítette családja körébe.
Nagy volt az öröm, dínomdánomot csaptak, Misi Maci kedvenc eledele, a mézeslepény készült el pillanatok alatt, majd falatozás után a család tagjai, egyszerre hajtották álomra macifejüket.